Én, a Maki, a homeless bácsi, a vizslakutya és a varjú

Ĺgy ötösben töltöttünk el egy kellemes félórát ma a Tabánban egy játszótéren. Én a Makit sétáltattam (a Tabánban kellemesebb – kevésbé meleg és kevésbé szeles – idő volt mint a teraszon), illetve tologattam előre-hátra, előre-hátra, előre-hátra, hogy elaludjon (el is aludt, úgyhogy utána egy padon ücsörögve olvastam), a homeless (vagy annak kinéző bácsi) egy padon ült és olvasott, a vizslakutya szaladgált, aztán lecövekelt egy bokornál, és abban szaglászott, a varjú pedig egy fán ülve éktelenül károgott (olyannyira, hogy a homeless bácsi meg is próbálta megdobni valamivel, hogy átszálljon egy másik fára). Vicces kis kompánia voltunk.
Aztán kb. fél óra után megjött a vizslakutya gazdája, és beszélgetésbe elegyedett a homeless bácsival. A beszélgetésükben a következők szerepeltek (ezek hallatszottak át az én padomig): Kim Ir Szen, Nagy Imre, Afganisztán, lófasz, bazmeg. Ebből arra következtetek, hogy nagyívű politikai eszmecserét tartottak az elmúlt ötven-hatvan évről. Sajnos a konklúziót nem tudtam megvárni, mert közeledett a Maki uzsonnaideje, és haza kellett jönnünk.