Hozzátáplálás 2. rész

Az előző rész tartalmából: Legutóbb erről a témáról Londonban írtam, idestova nyolc hónapja. Akkor azzal dicsekedtem, hogy prímán haladunk a hozzátáplálással, Matyi úr mindendféle zöldséget, sőt húst is kiválóan fogyaszt főzelék formájában, nem beszélve a reszelt alma és a gabonakásák iránt táplált különös vonzalmáról.
Azóta a projekt némileg parkolópályára került. Az elmúlt nyolc hónapban ugyanis Matyi úr étrendje két elemmel bővült (azt nevezem ilyennek, amiből önszántából egy molekulánál többet fogyasztott, nem számítom ide azokat a dolgokat, pl. tojást, túrót stb., amiket azért eszik meg, mert nem veszi észre, hogy bele vannak trutyálva a főzelékbe), nevezetesen a Magnum Classic jégkrémmel (igen, próbáltunk neki adni más fajta fagyit, gombócosat tölcsérből, más jégkrémet kanálból, de ezek nem nyerték el a tetszését) és az erőspaprikás tojásrántottával. Egy elemmel viszint csökkent, a reszelt almával, ezt ugyanis már nem hajlandó fogyasztani). Azért az újonnan felvett ételeket sem habzsolja, pl. a jégkrémet úgy eszi, hogy nagyon hosszúra kinyújtja a nyelvét, és a hegyével megérinti a fagyit, ilyen nyalásból sem hajlandó egymás után kettőt enni, ragaszkodik hozzá, hogy igazságosan osszuk meg a fagyit, egyet ő, egyet én. A fent elsorolt újdonságokon kívül semmilyen más élelmiszert nem hajlandó a szájába venni, felé nyújtva erélyes mozdulattal elhárítja magától, kézbe adva azonnyomban a földre hajítja (kivéve a kölesgolyót, mert azzal jól lehet gurigázni).
Újabb nyolc hónap múlva beszámolok a fejleményekről.