Jó, rossz, jó, furi

Ilyen élmények értek múlt pénteken a különböző 5. kerületi vendéglátóipari egységekben. A The Cake cukrászdában persze az is segített, hogy – a családi kötelékre való tekintettel – ingyér kaptuk a finom fagyit. Viszont tényleg nagyon finom volt a fagyi (főleg a mák, a rizs és a sárgadinnye). A Mák bistro viszont nagy csalódás volt. A hely baromi trendi, de nem pucc, hanem pont jó, vagesz berendezés, krétával fölírt napi menü stb. A kaják meg se nem túl bonyolultak se nem uncsik, mármint olvasva, mert odáig nem jutottunk, hogy együnk belőlük. Ott vérzett el a dolog, hogy kértünk csapvizet. Erre a kérésre, amit mindenhol elsütünk, a következő reakciók szoktak érkezni: a) szó nélkül és kedvesen hoznak, b) visszakérdeznek, hogy ugye mentes ásványvízre gondoltunk-e, de aztán mégis hoznak, c) pofákat vágnak, de hoznak, d) kerek perec megtagadják – ez eddig csak a Dérynében fordult elő. És most a Mákban is. „Azt nem hozhatok.” – mondta a pincér. És akkor eljöttünk. Merazérnehogymár. Nincs pohár? Nincs csap? Vagy mivan? Úgyhogy végül a kis Pomodoroban kötöttünk ki, ahol egészen kiváló csapvizet és ezen kívül előételt, főételt és bort fogyasztottunk, és csak remélni tudjuk, hogy ez utóbbiak árából kigazdálkodják valahogy a vízdíjat, és nem kell miattunk lehúzniuk a rolót. Utána meg még voltunk az Ötkertben is, ami szintén nagyon trendi, a mi ízlésünknek kicsit talán túlzottan is, kicsit feszengtünk az úriközönség körében, de úgy kell nekünk, az ilyenek minek járnak az 5. kerületbe mulatni. Legközelebb legalábbis Angyalföldre megyünk majd.