Mert ilyen is van, noha kétség kívül háttérbe szorul kicsit mostanság. Azért az mégis béna lenne, hogy itt ülünk a fővárosban, és ki se dugjuk az orrunkat a lakás-játszótér-közért háromszögből. Úgyhogy hétvégenként kirándulunk ha kell ha nem, hogy a gyerekek megismerhessék London különböző részeit, mert egyrészt nagyon érdekli őket, másrészt nagyon hálásak, hogy ily módon tágítjuk a horizontjukat. A kirándulások földrajzilag elég behatárolt körben zajlanak, mert az ebéd-délutánialvás programig rendelkezésre álló háromórás időlimitbe csak a közelebbi célpontok férnek bele, így is mindig az van, hogy az idő nagy része közlekedéssel telik, de azért láttunk már folyót, dobáltunk kavicsot különböző állóvizekbe, és utaztunk héven is.
Amikor pedig a látogatók jóvoltából gyerekek nélkül is nekivághatunk, akkor olyan vagányságokra ragadtatjuk magunkat, mint hogy az utca túloldalán lévő moziba, illetve a tízperces gyalogtávra lévő indiai vagy japán étterembe megyünk. Voltunk már színházban is (jó ötlet, unalmas első felvonás, elég jó második felvonás), barátokkal vacsorázni (és vacsora után elegáns koktélbárban, ahol úgy megjelenésünkkel mint a rendelésünk szegényességével világossá tettük, hogy nem vagyunk odavalók), sőt reggelizni a távoli Kelet-Londonban és wamp szerű piacon is. Múzeumban (a gyerekekkel tett tudományos és természetrajzi múzeumokba tett látogatásokon kívül) a múltkori meghiúsult alkalom óta sem sikerült eljutni. Mindenképpen tudósítok majd, ha úgy adódik, hogy összefutunk a királynővel vagy együtt ropjuk Jude Lawval egy divatos sohoi mulatóhelyen.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése