Kicsit tavaszabb New Yorkban – Útinapló 4-5. Rész

Kezdjük a tegnappal. A módszeresség jegyében a SOHO-Chelsea-Midtown sávot jelötük ki bejárandónak. Mivel igen-igen gány idő volt, ezért néha kénytelenek voltunk egy-két üzletbe benézni, sőt egyszer metrózásig is fajultunk. Mászkáltunk SOHO-ban, Bandika ajánlására elmentünk megnézni az Erwin Olaf kiállítást, ami nagyon jó volt, de végül nem vettünk képet. Viszont nagyon bennfentesnek éreztük magunkat, egyrészt mert a chelsea-i galériák között bóklásztunk, másrészt, mert nem csak bóklásztunk, hanem célirányosan az egyik kiállítást mentünk megtekinteni, mintha lenne bármi halvány lövésünk arról, hogy mi a jó és mi nem. Utána megint mászkáltunk. Este pedig megint színház volt. Ez eléggé az ellentéte volt a Sleep no more-nak, mert egy klasszik pantomim duo előadását néztük meg, egy kis élőzenés konccerttel megbolondítva. Könnyed és elég mókás volt, de ezt már csak a belőlem beszélő vén szatyor mondja, mert semmi de semmi progresszivitás nem volt felfedezhető ezen az előadáson (hacsak nem az énekesnő irónikus dalszövegei). Utána szétcsapattuk egy kis ramennel és sült rizzsel, ami viszont meg sem közelítette az előző napi thai kaját, de hát nem nyúlhatunk bele mindig a tutiba.

Ma viszont már külön program volt. Peti dolgozott, én strabancoltam. Pontosabban felültem egy távolsági buszra és kibuszoztam a Hamptonsba, hogy meglátogassam Lindát, aki ott él a férjével és a kislányával. A Hamptons pont olyan volt mint a filmekben, nagyon nagy, nagyon szép házak (pl. Steven Spilberg és Calvin Klein vityillói), kis festői városkák, hosszú-hosszú homokdűnés tengerpart. És ha ez nem volna elég, akkor ebédeltem Truman Capote kedvenc éttermében (megkockáztatom ma egy hangyányit elegánsabb, mint abban az időben lehetett) és autókáztam nyitott dzsipben a tengerparton, sőt még egy hamptonsi óvodát is megnéztem, ami kb. annyiban hasonlított a Lovas útihoz, hogy itt is kicsi bútorok voltak, volt viszont saját kis farmjuk állatokkal, tanuló kert, növényeket ültetni, műterem, tornaterem stb.

Most pedig már átcuccoltunk a harmadik és utolsó szálláshelyünkre, ahol a kétágyas szobában a két ágy külön-külön van, még szerencse, hogy egyenként nagyobbak mint az otthoni ágyunk, úgyhogy lehet, hogy mégis meghúzzuk magunkat egyben.