Mint kés a vajban

Óvodai beiratkozás. Lelki szemeim előtt 20-30 tolongó, egymást esernyővel bökdöső anyuka, megannyi visító gyerek, három óra várakozás, majd megalázó feddések az adminisztrátortól, hogy nem hoztam mittomén dns mintát vagy fényképet a hűtőnk tartalmáról (a bölcsődei jelentkezési lapon ugyanis hasonló mélységig kellett számot adni a család személyi és anyagi viszonyairól, éppen csak a családi ékszert nem kellett beszolgáltatni inspekcióra), majd pedig tájékoztatás, hogy arra aztán végképp ne számítsak, hogy a gyereket felveszik az óvodába, sőt örüljek, hogy a gyámhatóságot nem küldik ránk, tekintve, hogy a gyerek már 4 éves és még nem jár óvodába/még csak 4 éves, hogy gondolom, hogy már óvodába akarom adni.

Na de. A valóság ennél sokkal rózsásabb. A beiratkozás szabályai ugyan valóban elég szigorúak (ma 8-11 óráig, vagy holnap 15-17 óráig, és kész, ha külföldön vagy/nem érsz rá/elfelejtetted, akkor ennyi volt, próbálkozz újra jövőre), de ezen felül egyelőre semmi további kegyetlenkedés nem volt tapasztalható. Már f8-tól ott üldögéltem az óvoda kapujában, aztán jött a beírató asszony (obligát megrovó tekintetű, hallgatag segítőtársával – úgy látszik ez valami önkoris sajátosság, mert a bölcsis környezettanulmány alkalmával is az volt, hogy jött a bölcsiasszony és a kevésbé megrovó inkább bamba, ámde ugyanúgy néma padavanja), aki a közelgő felhőszakadásra tekintettel beengedett az épületbe, úgyhogy onnantól az öltözőpadon üldögéltem. Én voltam az első a sorban. Alig hittem el. És pontban 8-kor behívtak egy irodába, felírták az adatokat, sóhajtoztak, hogy nagyon kevés a hely, örültek, hogy azt mondtam, hogy nekem a naphegyi óvoda is jó lesz, sőt azt sem bánom, ha vegyescsoportba megy a gyerek, és végül mondták, hogy majd „édesanya” a kiírásról fog értesülni arról, hogy kit vettek föl, csakúgy mint minden egyéb fontos információról, úgyis mint ebédbefizetés időpontja (úgy tűnt, hogy ez az egyetlen fontos információ, amit tudnom kell).

Nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy egy titkos kamerával felvették az egészet, és a gyámhivatal ezekben a pillanatokban elemzi, hogy a pöttyös sál jelenléte édesanya nyakában önmagában elegendő terhelő bizonyíték-e vagy fel kell használni a jelentkezési lap kitöltésekor egyértelműen megmutatkozó balkezességet is. Mert – legalábbis az e körül keringő történetek alapján – az nem lehetséges, hogy állami intézménybe írassam a gyerekeimet, anélkül, hogy valami komolyabb atrocitás érne. Folyt köv.