Hát ennyit hallotunk a történelmi beszédből, vagy inkább ennyit értettünk, mert tulajdonképpen az egészet hallottuk távolról, zaj formájában, mialatt futólépésben gyalogoltunk le a Michigan avenue-n, ahol kirakott a taxi a választási-müsor-néző vacsora után.
Amikor megérkeztünk már integetett a kivetitőről. Vissza integettünk. Szerintem örült, mert mosolygott.
Nem baj. Legalább elmondhatjuk, hogy láttunk egy csomó embert aki látott egy csomó embert, aki látott egy csomó embert, aki látta a mitikus embert beszélni.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
3 megjegyzés:
Valamitől én nagyon átélem ezt az elnökválasztást, és nagyon-nagyon drukkolok Barack úrnak.
Eddig bejött a drukkolás és elnök lett, úgyhogy a következő évekre már közös érdek, hogy a dolgok bejöjjenek neki.
Rajtam nem fog múlni.
én meg ezalatt aludtam.
hát így száguldanak el a fejünk fölött az igazán fontos dolgok.
Én meg most láttam, hogy új blog van. Jó érzés, hogy az időeltolódás miatt mégsem én tudtam meg utoljára, hogy ki nyert, hanem Bandi. A 2004-es drukkolásnál az igazi demokrata-szurkolók pedig kezet fogtak valakivel, aki kezet fogott valakivel, aki kezet fogott John Kerry-vel, ami legalább annyit ér, mint látni valakit, aki látott valakit, stb.
Megjegyzés küldése