Gyanú

Nem, nem, Briós úr még mindig nem jött ki. Nem, még nem túlkoros, bár lassascskán letelik május első hete, ami elvileg a határidő lett volna. Tudom, tudom, ez csak „becsült időpont”... „a fiúk lusták”... „jól érzi magát bent”... „majd ha itt lesz az ideje”.
Mindenesetre kezd nekem a dolog gyanús lenni, hovatovább összeesküvést szimatolok. Mert ugye, nem volt hányás, nem volt fészekrakó ösztön, nem volt kivánósság , a bőröm/hajam nem lett ragyogóan fényes és szép stb. egyszóval nem voltak tünetek. Ez már önmagában roppant gyanús. Jó, persze van nagy has, meg az ultrahangon mórikálja magát egy kis klapec, de ezt még a legamatőrebb konspirátoroknak is muszáj produkálni, elvégre enélkül még az olyan hiszékeny népeket se lehetne megvezetni mint mi. De most már kezdek átlátni a szitán... csak még arra nem jöttem rá, hogy kik állnak a dolog háta mögött. Na persze vannak tippjeim: a komcsik (a demográfiai trend örömteli változásának igazolása miatt), az amcsik (a macis termékek piacának élénkítése miatt), a konkurencia (hogy így vonjanak ki a munkapiacról, bár ezért talán nem éri meg ennyit fáradni, utóvégre asszem az ügyfelek nem pártoltak át tömegesen más irodákhoz, amióta nem járok be), az ufók (nyilván valamilyen tudományos kísérlet miatt). Bármelyik variácó módfelett valószínűnek látszik. Csak arra volnék kíváncsi, hogy most hogyan tovább. Valószínűleg egy firmányos ketyerével kiolvasztják az agyamat, és egyik reggel úgy kelek föl, hogy nem emlékszem semmire, és a tükörbe nézve megállapítom, hogy az utóbbi időben nem kellett volna annyi sütit zabálni.