Pozsonyi kirándulás

Egy kellemes esős szombaton a Kondor család (plusz Elek), kapta magát és elkirándult Pozsonyba meglátogatni a Darras családot (plusz Polnisova – bár lehet, hogy az elfajzott Szlovákiában ők így négyecskén házasság nélkül is családnak számítanak, ki tudja, ezekről a knédlizabálókról mindent el lehet képzelni). Pozsonyban nem a tipikus programot bonyolítottuk, nem néztük meg a csatornából kimászó pacákot, sem a várat. Voltunk viszont játszótéren és bevásárlóközpontban (a szlovák lift felhozatal egy ujjnyit sem marad el a magyartól, és a fagyi is rendben volt). Nem ettünk pozsonyi kiflit, sem knédlit, és nem ittunk sört sem, ettünk viszont szigorúan vegetáriánus és ajurvédikus céklát/avokádót/gombát stb., és ittunk szlovák vörösbort (jó volt), a gyermekek pedig Bobulo-t (kb. szőlőlé), amely a szlovák ipar legkiválóbb terméke (amit onnan is lehet tudni, hogy szombat óta Gabesz a „Hol van a habulom?” mondatot többször mondta el, mint azt hogy „anya” vagy „apa” egész életében). Az egész kirándulás nagyon nemzetközi volt. Matyi, mivel jóelőre tájékozódott, hogy Matthieu és elsőszülött fia Simon „csak angolul” tudnak (Felix pedig még semmilyen nyelven sem) kiváló angolsággal ismételgette Matthieu-nek az icecream szócskát, amikor elérkezettnek látta az időt, hogy a játszótérről átvonuljunk a fagyizóba. Gabesz gyermeki őszinteséggel hányta ki a szájába adott bolgár édességet (amit az épp jelenlévő bolgár barát hozott egyenesen Bulgáriából). Mindenki önfeledten ropta a Petra (akinek – és itt egy megdöbbentő adat fog következni – majd annyi követője van a fácsén mint Orbán Viktornak) és színésztársai által énekelt szlovák gyerekdalokra. És ittúgyéljek egy büdös szó nem esett Trianonról, pedig a magyar-francia-szlovák-bolgár társaságban mondhattunk volna egy pár keresetlen szót. De mi ehelyett gyáván meglapultunk, ettünk, ittunk, ajurvédikus életmódról és filmekről beszélgettünk, így szlovák-magyar konfliktus a „most én játszom a játék laptoppal” témára korlátozódott.