Rétegposzt nyelvi érdekességekről

Tudom, hogy némileg elégedetlenkedő kisnyugdíjas vagyok, de ez van öregszem, nekem is lehetnek rigolyáim. Például az, hogy ha egy boltban, ahol hangos jónapotkívánokkal köszönök (és mellesleg az eladók uniformisba öltözve drága órákat adnak el, amiket számos garancialevél, brosúra és egyéb cucc társaságában bőrönd méretű dobozokba csomagolnak), akkor utána a faszi ne tegezzen le. De pedig letegez, nem mintha megsértődnék, de azért béna (mondjuk legalább nem szólított mucinak vagy csillagomnak, mint Bandikát a különböző kereskedelmi egységekben). Ez amúgy már régebben történt, de most megint eszembe jutott, amikor valamelyik nap az aluljáróban a hajléktalan bácsi, akinek adtam pénzt azt mondta, hogy „Köszönöm asszonyom!”.

Hasonlóan nagy jelentőségű problémám, hogy olvasok most egy könyvet, amit egy brazil pacák írt, Budapest a címe, és részben arról szól, hogy a főhős meg szeretne tanulni magyarul, és hosszabb időt Budapesten tölt. A lányt, aki tanítja, úgy hívják, hogy Kriska és csak kb. a könyv egyharmadánál derül ki, hogy rendes nevén Krisztina, de csak Kriskának hívatja magát, mint minden Krisztina Magyarországon. Na most kérdem én, ha már ír valaki egy egész könyvet arról, hogy milyen romantikus kalandokba keveredhet az ember, ha magyarul akar tanulni, akkor miből állna Krisztának hívni azt a szerencsétlent nőt, vagy ha azt túl nehéz kiolvasni, akkor mondjuk Jucinak vagy Panninak vagy mittudomén. Plusz mi vihette rá az írót arra, hogy az egész világon elhintse, hogy a magyarok úgy kérnek bocsánatot, hogy „végtelenül büntess meg”? Valszeg azért játszódik a könyv Magyarországon mert így minimalizálható a hőbörgő olvasók száma. A folytatás játszódhatna mondjuk Nauruban (vagy Naurun vagy Naurott vagy valami hasonló).

És végezetül egy jó hír: a Weöres Sándor centenárium apropóján a fb-on van egy oldal, amit ha lájkol az ember, akkor minden nap feldob egy-két W.S. verset. Ez egy nagyon komoly jóléti szolgáltatás.