Nem nagyon vagyok az a tündibündiskedő alkat, de azért ez
mégiscsak cuki:
Reggel a 18-as villamoson ült egy pacák egy kb. 2 éves
kislánnyal az ölében, a kislány a pacák telefonján a pampalinit nézte, a pacák
bóbiskolt. Mellettük ült egy össze-vissza piercingelt, tarajos hajú csávi, aki
egy ideig csak fixírozta őket, aztán kivette a fülhallgatóját, és megszólította
a pacákot:
- Hány éves? – nézett a gyerekre
A választ nem hallottam, de a piercinges csávót sem nagyon
érdekelte, rögtön folytatta.
- Csak mert nekem májusban fog születni, és ilyenkor mindig
elfog az érzet, hogy milyen szép és jó lesz. Sok nehézség, ugye, de megéri,
nem? (Látszik rajta, hogy csontig be van szarva, de egyúttal rettentő büszke
is.)
- Hát igen. Kurvajó lesz. – így a pacák.
- Kurvajó lesz, ugye? Én is arra számítok.
Itt a pacák belebonyolódott abba a sztoriba, hogy neki
milyen érzés volt, amikor megtudta, hogy gyereke lesz, de sajnos le kellett
szállnom, úgyhogy nem tudtam megvárni a végét.
Eszem a szívüket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése