Izrael 5. nap

Ma tovább mélyítettem a jeruzsálemi helyismeretemet, ha ez még egyáltalán lehetséges. Először is megreggliztünk a szállodában. Reggeli címszó alatt kb. egy vajaskenyérre kell gondolni, azzal a különbséggel, hogy ezen kívül volt még – túlzás nélkül – száz féle kaja, mondjuk mintha az attila úti lakást körberaktuk volna asztalokkal, és azokat mind telepakoltuk volna különféle kajákkal. Ezért aztán nem is ettünk sokat, egy kis tojást, olajbogyót, műzlit, négy-öt féle sajtot, négy-öt féle zöltséget, krumplit, tonhalsalátát, vegyes salátát, krémsajtot, kenyeret, joghurtot, fahéjas kalácsot, na jó egy kis gyümölcsöt a vitamin végett stb. stb. Utána felpakoltunk, és visszajöttünk Juli rezidenciájára, és hogy ezt a kemény utat kipihenjük, elmentünk kávézni (jó egy kis süti azért lecsúszott a kávé mellé), és a magyar politikai helyzetről beszélgettünk. Ez már némileg perverzió. Az ember Jeruzsálem kúl negyedében, annak is a legkúlabb kávézójának a napsütötte teraszán kávét szürcsölgetve és mandulás sütit majszolgatva nem beszélget az lmp-ről. Én ezt adom útravalóul a következő generációk számára.

Ezek után elbúcsúztunk Julitól, és elbuszoztunk a város legjobb piacára. Az önmegtartóztatás jegyében csak egy fél liter gránátalma levet töltöttünk magunkba, de miután bejártuk az ultra ortodox negyedet és megnéztünk egy etióp templomot, azért visszakanyarodtunk a piacra, hogy a becsület kedvéért együnk egy kis friss tésztát ezzel-azzal, amit igazán már csak egy fél kiló eperrel öblítettünk le a végén.

De nem az van ám, hogy folyton csak zabálunk, néha-néha városnézünk is. Úgyhogy ebéd után mászkáltunk egyet először Kelet-Jeruzsálemben, ahol van egy nagyon vicces hely, a Kert Sír (vagy valami ilyesmi), ahol a 19. században egy angol katonatiszt felfedezni vélte a Golgotát, és ugyan mindenki hülyének nézte, de azért az angolok (vagy legalábbis egy részük), a mai napig is úgy tartja, hogy ott feszítették meg, és a sírja is ott van. Ezért aztán csináltak oda egy kis virágoskertecskét, ahol körbe lehet sétálni (még magyarnyelvű leírást is adnak), és megnézni a cáfolhatatlan bizonyítékokat, hogy nem mi megyünk szembe az autópályán a forgalommal, hanem ők. Utána pedig még visszasétáltunk az óvárosba, ahol jártunk sok-sok bazárban (lényegében az egész óváros egy összefüggő bazár), egy helyen felmentünk a házak tetejére (mármint nem felmásztunk, hanem volt egy kis kilátóhely), aztán megint kavirnyoltunk egy sort. Igazából az egész egyre jobban tetszik nekem, mondjuk nem egy Holland Park, de igazán mókás a sok egymás hegyére hátára hányt ház, templom, zsinagóga, mecset, bazár, kávézó, római oszlopcsarnok és a többi, az ugyanilyen módon elhelyezett különféle népekkel, akik mind úgy tesznek, mintha tudnák, hogy merre kell menniük, ami nyilvánvalóan kamu, mert képtelenség tudni, hogy az embernek merre kell mennie.

És hogy ne maradjunk kultúra nélkül, este elmentünk moziba, és megtekintettünk egy francia filmet egy hapsiról, aki úgy tűnik mintha transvesztita volna, de aztán kiderül, hogy csak bonyolult a viszonya az anyjával. A film nem olyan rossz, mint amilyennek ez alapján elképzeli az ember.

És minthogy Jeruzsálemben szinte már nem is maradt több látnivaló, holnap tovább is állunk Tel Avivba.